Új bejegyzés Frissítés

2016.02.18. 22:13 Leanna Doyle

Eközben én, már ha James keresne, egy félreesőbb szalonban pihenek. Megviselt bokámat masszírozgatom az egész napos magassarkú cipő viselése után. Üres az egész, ha felkeres, és rám talál, csak ketten leszünk a helyiségben. Egy pohár rum van nálam, azt iszogatom, amikor rám tör a szomjúság. A kontyom is meglazult, szóval a frufrumnál is több tincs szabadult ki vörös sörényemből. Sóhajtozok. Nem bántam semmit. Mi rossz van abban, ha egy leány keresi a szórakozást egy ilyen állott és szürke társaságban? Na, ugye. Robert Lyone pedig olyan férfinak tűnt, aki szintén ugyanígy gondolkozik, ezért beszélgettünk, iszogattunk. Nem kellett volna megtudnia, hogy a bátyám eközben a húgára kíváncsi. Hibás vagyok, amiért nem egyeztettem előre James-szel, de bizonyára ellenezte volna a tervemet. De ha nem teszem, még mindig nem táncoltak volna egy hangyabokányit sem! És az a csók... ! Már értem, miért szeretik annyira a nők az ilyen striciket. Pontosan tudják, mire van szükségük. Összességében sikeres akciót tudtam magam mögött, és csak remélni tudtam, hogy James jutott valamire Helen-nel. Na meg azt, hogy ezzel nem okoztam valami helyrehozhatatlan hibát. Valamiért mégis lelkiismeret furdalás gyötört, és minél többet gonfolkoztam rajta, annál kevésbé értettem, miért. Mindegy alapon lehúztam a rumos pohár felét, majd visszatettem három már kiürült társa mellé. Nem voltam részeg, csak kicsit koordinálatlan. A testem és a nyelvem is. Ekkor kaptam fel a fejem arra, hogy valaki bejön. Reméltem, hogy James az, és amikor megláttam, hogy tényleg ő az, hirtelen úgy megörültem neki, mint még soha. - James! Magára hagytam a cipőket, mezítláb álltam fel, és léptem oda hozzá. - Nos... ? - Kérdeztem vissza - Milyen a bál? Kérdeztem mindenttudó mosollyal az arcomon. Jó, volt egy kis alkoholszagom. De a rum édes, tökéletesen keveredett szintén édes kankalin illatommal. - Mesélj már! Mindent tudni akarok!

2016.02.18. 22:00 Helen Lyone

Még egyszer megköszöntem James Doyle-nak, hogy privát szférát hagy nekem és a bátyámnak. A következő szóváltásban nem lesz köszönet. Idegesen ütögettem a tenyeremhez a legyezőmet, egészen a korláthoz léptem. - Robert, nem húzhatsz be a vendégeknek a húgod elsőbálján!  Nem éreztem magam sem úgy, hogy elég erőt és komolyságot tudnék a hangomra erőltetni. A gyermek Hana nagyon is jól tudja, hogy istentelen menő volt ez a jelenet, ahol két férfi küzt egy nőért! Még ha az egyikkel testvéri kapcsolatban is áll. További szavaira csak sóhajtottam. Persze, Robert Lyone-nal beszélgetek, miért is értené a racionalitásra épülő magyarázatokat? Hisz ő maga volt minden, ami irracionális!  - Akkor sem. Apánk kegyéből már így is kitúrtad magad. Mégis mit szól majd, ha tudomást szerez róla, hogy verekszel a potenciális befektetőivel?  Megemeltem a hangom, de reméltem, hogy Robb ismer olyan jól, hogy tudja, csak a féltés és az aggódás beszél belőlem. - Mi lenne akkor velem, ha egyszer kitagadna... ?  Itt halkabbra vettem a hangom, párszor meglegyezgettem a magányos holdat bámuló arcom. Azt hittem, ennyiben hagyja, de ahogy a következő kérdését meghallottam, vörösre gyúltam, mint a ruhám. Már én sem tudtam, hogy zavaromban, vagy haragomban-e. - Hogy kérdezhetsz ilyesmit?! Magam sem tudtam, mit válaszolhatnék. James Doyle társasága szilárd és megnyugtató, valószínűleg az érzelemfaktora is ezen a szinten van, de nem tudtam meg eleget róla ahhoz, hogy tudjam, fogom-e tudni férjemként szeretni. Például, mennyire munkamániás? Engem már születésem előtt is bolondított a társaságával Mr. Irracionális, el sem tudtam az életem magányos asszonyként képzelni. Nem is akartam. A következő kérdésére elnyílnak a szemeim. Máskor a kötelességtudó Helen Lyone egyből rávágta volna, hogy nem, most azonban tétováztam. Tény, kimerített a tánc, az urak közti veszekedés, a magassarkú cipő, és a borízű levegő. Jól jött volna egy kis lazítás. De ez az én elsőbálom. Apánk engem is kitagad, ha tudomást szerez vandálkodásunkról. De a fenébe is, bepánikoltam! Nem akartam életem végéig fűzőbe préselve élni, magassarkúban toporogni. Versenyt akartam futni a széllel, sokat nevetni, és römizni, míg a testem bírta. Sejtelmesen bátyámra vigyorogtam. - Várj rám az ablakom alatt. Átöltözöm.

2016.02.18. 15:28 James Doyle

- Ne érezze magát rosszul, Mr. James. Fényes az este, és még fényesebb lehet. Szörnyen sajnálom az iméntieket, remélem, elnézi a bátyám viselkedését. Aprón biccentettem, hogy szóra sem érdemes. Mondhatnám, hogy nem is vártam volna mást Robert Lyone-től, de azt hiszem ez nem segítene a mostani helyzeten, amikor Helen bizalma megrendült bennem drága húgomnak köszönhetően. Nem hibáztattam őt, csak azt tette, amit hitt, hogy a legjobb lesz a számomra, így azonban kétségek támadtak Helen szemében az őszinteségemet és bátorságomat illetőleg. Az ő szemében sajnos a bátyja valamiféle bálvány és kétség sem férhet hozzá, hogy nem fog olyan férfit elismerni, aki elfutna Robert elől. Viszont az iménti közjáték után nem voltam biztos benne, hogy csak azért fogadja örömmel a további közeledésem, hogy visszaadja bátyának az imént történteket, vagy valódi érdeklődést tanusít irántam? Mindenesetre ráérek ezt még kideríteni miután kifaggadtam és hazaküldtem Leanna-t. - Ez csak természetes. Engedelmével. Hagytam, hogy ellépjen tőlem a bátya felé és meghajlás képpen biccentettem Helen felé, de Robert-re nem néztem. Szükségtelen lett volna, így is tudtam, hogy valami bugyuta önelégült képet vág, mert azt hiszi ennyivel győzött. "Hát nagyot téved." Egy apró mosoly futott végig arcomon, miután elfordultam tőlük. Helen Lyone felkeltette az érdeklődésem és nem fogok lemondani róla. Komoly arccal lépdeltem a bálteremben, ahol ugyan az élet nem állt meg, a zene kellemesen szállt tovább, az italok folytak, hölgyek kacaja csendült, és a táncolók ruháinak nehéz sussogása betöltötte a teret, ahogy áthaladtam a helyiségen. Céltudatosan pásztáztam a vendégek arcát, de ha igaz, amit Robert mondott Leanna nem lesz itt, hanem valami félre eső helyen iszogat. Homlokom ráncolva szaporáztam meg lépteim és végül meg is találtam egy félreeső szalonban. Nem állok meg amikor belépek. Egy gyors mozdulattal legyintem be az eddig nyitott ajtószárnyakat magam mögött. Nem kívánok több kíváncsi tekintetet mára. - Nos? Állok meg előtte karba fonva kezeim mellkasomon és szigorúan nézek le rá kérdőn felvont szemöldökkel. Nem szándékozok sok időt eltölteni itt, mert bár Helen nekem ígérte az este további részét is, nem bízok Robert-ben. Sajnálatosan amilyen érzéke van a hölgyekhez és amilyen befolyása van a húga felett elképzelhető, hogy megváltoztatja a véleményét irányomba. Leanna sóhajtozását figyelve azonban meglágyult a tekintetem, de rosszalló pillantást vetettem az italára. "Hanyadik pohara lehet már?" Nem vetettem meg, ha egy nő iszik, de ismertem a húgom. Nem voltam haragos, sokkal inkább feszült, hogy mi történhetett.

2016.02.18. 15:11 Robert Lyone

Egy győzedelmes mosoly jelenik meg az arcomon James felé, amikor Hana nekem nyújtja a kezét, de mosolyom arcomra fagy és homlokom ráncolva tekintek jelejtőségteljesen kezére, amit nem csúsztatott enyémbe, szimplán csak fölé helyezte és mellém lépett. Nem tetszett ez az egész. Azzal a nyámnyila paraszttal enyeleg, az én kezem meg megsem fogja, hát milyen világot élünk?! - Ez csak természetes. Engedelmével. Furakszik be megint a képbe az a pökhendi Doyle fickó és biccent Hana felé, én ellenben egy pillantást sem kapok tőle úgy fordít hátat nekünk és indul vissza a terembe. Remélhetőleg felkeltettem az érdeklődését korábbi beszólásommal és most fut, hogy megkeresse a kis húgocskáját, azt a boszorkányt! De már így is elkésett a manipulatív féreg, a pletykát nem lehet megállítani, én pedig elégedetten ragadtam meg csak azért is Helen kis kacsóját, ám amikor rám pirított, hogy nem húzhatok be egy vendégnek az ő bálján, elfintorodtam. Mélyen meghajolva húztam ajkaim elé kezecskéjét és egy csókot hintettem rá megemelve cilinderem is. - Ugyan már, ez nem vendég, ez egy féreg. Vigyorogtam rá szokásos pimasz mosolyommal, de most valamiért úgy éreztem Hana nincs teljesen oda meg vissza tőlem. Egy sóhajjal engedtem el a kezét kalapom visszanyomra fejemre és tehetetlen tártam szét karjaim. - Ne már, azt ne mond, hogy bejön neked?! Kérdeztem élesen. Bárkit eltudtam volna képzelni mellé Jamest kivéve. Na jó, ez hazugság. A mondat első fele legalábbis, de a második mellett kitartok, mi szerint rohadtul nem illenek össze! És nem, nem csak azért, mert ki nem állhatom azt a szemetet. A francokat fogok hazudni magamnak, pontosan ezért! - Inkább gyere és lépjünk le innen. Megfulladok, ha tovább kell maradnom. Igazítottam meg ruhámat lejjebb húzva ingemet derekamnál, kicsit lesöprögetve a ráncokat vállamnál, mintha annyira érdekelne, hogy az előbbi heves mozdulataimtól gyűrött ráncokba ugrott a finom anyag. Bele sem gondoltam, hogy Hana nemet mond, az pedig végképp nem jutott eszembe, hogy ezt azért teszi, mert James társaságát választja az enyém helyett. Teljesen magabiztosan figyeltem őt csibészes mosolyommal lépve hátra egyre hátra kezem pedig hivogatóan nyújtottam felé ujjaimmal jelezve, hogy kövessen.

2016.02.17. 20:57 Helen Lyone

Belső csatát vívtam arról, hogy ki mellé is álljak. Számomra a család az első, a bátyám az első, de pont emiatt tudom, milyen balhés alak is tud lenni. Még ha mindent azért is tesz, hogy nekem jobb legyen, vagy engem megkíméljen, vannak határok. A húga elsőbálján megütni valakit nem tartozik az "elfogadható" kategóriába, még ha igazat is beszél, és James valóban a húga ármánykodásáról nem tudva kért is le. Megróvó pillantást küldök hát a bátyámnak. Nem szorulok arra, hogy James maga mögé utasítson, mint bíró, féloldalasan beállok a két férfi közé. Ide egy racionális és megfontolt személy kell. Nem is tűnt fel, hogy senki nem hederít ránk, annyira belemerültem a férfiak vitájába. Hiába, egy nő multifunkcionális koncentrálóképessége is véges. James felé fordultam, amint mentegetőzésbe fogott. - Vagy úgy. Hallottad, Robert? Lady Doyle viselkedése nincs szinkronban Ser Doyle-éval. Magam sem voltam biztos benne, hogy ezt elhiszem. Épp csak annyit láttam a hölgyet, míg lekérte a bátyámat, de valami már akkor sem tetszett a szeme csillogásában. Az biztos, hogy ilyen nő nincs még egy, legyen az jó vagy rossz értelemben értett. Biccentéssel honorálom, hogy elnézést kért, holott nem neki kellett volna. - Ne érezze magát rosszul, Mr. James. Fényes az este, és még fényesebb lehet. Szörnyen sajnálom az iméntieket, remélem, elnézi a bátyám viselkedését.  A karolása, közelsége azonban kizökkentett a megfontolt bíra szerepköréből, és visszalacsonyított a szűzies leányok sorába. Újabb Szigorú pillantást küldtem Robb-nak, amiért megjegyzéseket tesz. Ki tudja, talán apát látja bennem, és ez elhallgattatja. James csiklandozó lehelete a vállamon válasszal sürgetett, úgyhogy nem is tétováztam soká. - Örömmel, Ser James. Azonban megengedné nekem, hogy még előtte két szót váltsak a bátyámmal négyszemközt? Úgy éreztem, neki is szüksége volt erre a szusszanásnyi szünetre, hogy beérje Lady Leannát, és elbeszélgessenek a történtekről. Ha megértő, és elenged, akkor egy hálás fejbicentéssel megköszönöm neki, kezem kinyújtom Robert felé, de meg nem fogom, hiszen mellé szándékozok lépni. Hol is kezdjem csak?

2016.02.16. 00:59 Robert Lyone

Egy fintorral az arcomon hallgatom karba tett kezekkel James nyálas szövegelését. Hogy tud valaki ilyen formálisan társalogni? Engem a hideg kiráz tőle. A legrosszabb mégis Hana tekintete volt, amivel visszafogta a lendületem, hogy újra be akarjak húzni ennek a szardarabnak. Még a végén én leszek a gonosz fráter, aki tönkretette a húga bálját, ceh. Szemforgatva állok, amikor a fickó Hana-hoz hajol. Ezért még tuti beverem a képét! Csak azért mer most így viselkedni, mert tudja, hogy nem rángathatom el, különben Hana megharagszik rám. Mégis.. ha egy másodpecnél is tovább sugdolózik a húgom nyakába, én az övét fogom kitekerni. - Társaságban nem illik, nem igaz? Sziszegem penge éles mosollyal, saját magam fogom le azzal, hogy karba tettem a kezeim, így ujjaim karjaimba mélyednek ahelyett, hogy James arca, gyomra felé száguldanának. Mindkettő igen tetszetős célpont lenne, viszont mint legutóbb, most is zavaróan könnyen kerülte el minden próbálkozásom. Akkor részeg fejjel nem fogtam fel, azt hittem csak szerencséje volt, hogy nem találtam el, most viszont feltűnt, hogy nem éppen úgy mozog, mint aki még nem verekedett soha életében. Ami azt jelenti James Doyle sem az a makulátlan ficsúr, akinek mutatja magát. - Ha befejeztétek a pusmogást, akár le is léphetsz. A húgod bizonyára szétszedi a pletykás népség odabent. Vigyorodok el győztesen, ami egészen addig tart, amíg Hana arcára nem nézek. Csak tudnám miért vág ilyen képet, mikor csak szórakozom?! Az egy dolog, hogy nem verekszek, de még beszólni se szólhatok? Küldtem felé egy ugyan már húgi mosolyt és a kezem nyújtottam neki. A részemről ennyi volt ez a bál, szándékomban állt lelépni itthonról a törzshelyemre és persze ezek után Hana-t is magammal viszem, úgyis kedveli azt a társaságot.

2016.02.16. 00:40 James Doyle

- Ez igaz, Mr. James? Te pedig, Robert, flörtöltél Leanna Doyle-lal? Elkövettem azt a hibát, hogy levettem tekintetem az ellenfelemről, csak hogy Helen-re pillanthassak vállam felett, de meglepő mód Robert nem használta ki az alkalmat. Talán a húga közbeszólása leszúrásként hat rá és amennyire szereti, nem akar neki visszaszólni?! Arckifejezését látva ez elképzelhetetlen volt, inkább csak a küzdelemről mondott le, mivel húga jelenlétében úgysem lenne belőle semmi, arról nem is beszélve, hogy ha újra kezet emelt volna rám, kénytelen lettem volna eltörni a kezét, hogy leállítsam végre. Helen szavaira kishíján elhúztam a szám. Pazar este? Aligha nevezném ezt annak ezek után, de igaza volt. Ez az ő estéje és nem kellene ennél is jobban tönkretenni főleg, mivel a terem összes vendége minket figyelt. Aligha voltunk olyan hangosak, hogy ilyen távolságból felfigyeljenek ránk, ami azt jelenti, hogy Robert már a bálteremben elkövetett valamit, amivel magára vonta a vendégek érdeklődését. "Mit műveltetek Leanna?" Ráncolom homlokom, de nem látom húgom innen, így inkább Helen felé fordulok fél oldalt, hogy azért még látóteremben legyen Robert is. - Biztosíthatom, hogy húgom szándékai előttem is rejtettek. Nem szívesen mondok ilyet, de elég önfejű ahhoz, hogy saját akaratából kezdjen ki egy olyan alakkal, mint a bátyja. Mérek egy lesajnáló pillantást a férfira, de utána egyből aprón fejet is hajtok Helen előtt, mint egy bocsánatkérés képpen, bár úgy gondolom én vagyok a legutolsó, aki ezzel tartozna, mégis megteszem. Miért? Fene tudja, talán csak a nő van rám ilyen hatással. - Sajnálom, ha elrontottam az Ön bálját... Közelebb lépek hozzá és nem zavartatva magam teszem tenyerem csípőjére, ahogy lehajolok nyakába. - ... de minden vágyam, hogy az est további részében is a karjaibam tarthassam. Velem tart, Helen? Súgom fülébe, de az ellen se lenne kifogásom, ha Robert is meghallaná, mindössze csak közel akartam kerülni újra hozzá, hogy érezhessem őrjítő illatát. Természetesen hallottam bátyjának hördülését, de legnagyobb meglepetésemre nem állt közénk.

2016.02.15. 22:30 Leanna Doyle

Elmosolyodtam a szavaira. Pontosan tudtam, hogy ha egyszer valaki rám kap, az többé nem enged ki az ujjai közül. És egészen jól is haladtam, de én hülye, túl sokat fecsegtem! Pedig igazán megtanulhattam volna már, hogy a férfiak nem úgy gondolkoznak, mint a nők. Ha így volna, háborúk sem lennének. Lelkiismeret furdalás tört rám. Na nem Robert miatt, sokkal inkább a bátyám miatt, akinek valószínűleg az egyetlen esélyét romboltam le azzal, hogy nem tudtam vörös kis nyelvem fékezni. Ráadásul amennyire én tudom, még nincsenek is túlságosan jóban. Azért megvallom őszintén, egy kicsit megijedtem, amikor közel lépett hozzám. Félreértés ne essék, semmit nem szeretek jobban, mint a kihágásokat és a szemérmetlen dolgokat, de valamiért úgy éreztem, nem a szerelmét, hanem az erejét akarja fitogtatni. Megmérgesedtem, és csak tovább rontottam a helyzeten. A bátyámén. - Ne rám haragudjon, kedves Robert, amiért jó emberismerő képességemmel tökéletesen körberajzoltam édesapját. Én csupán azt mondtam, ha már a húga mindenáron házasságba kényszerül, James Doyle jóparti. Eltöprengte azon, amit mondott. Na nem, a házasság megölne engem. Ugyanakkor egy olyan férfi mellett, mint Robert... Egy szabadelvű, harcos strici mellett sosem unatkozna az ember. Meg kellett, hogy valljam, egyáltalán nem volt ellenemre a dolog. Bár kételkedtem benne, hogy ezek után újra akar majd látni, semmissé téve korábbi ígéretünket.  - Én nem bannam. Na és ön, kedves Robert... ? További szavait nem értettem, egészen addig, amíg az ajkaimhoz nem hajolt, és meg nem csókolt mindenki szeme láttára. Elnyíltak a szemem, a kifinolult úri hölgyek meg sorra ájultak el, mintha sosem láttak volna még csókot. Hm, szóval így ízlik Robert Lyone, a szívtipró csókja. Ezt megjegyzem magamnak. Zavart félmosolyt küldtem felé, ahogy felhajtotta a pohara tartalmát. Nem is sejti, hogy még szívességet is tett nekem azzal, hogy elintézte, nem kell majd megházasodnom. Szédülni kezdett a fejem, szóval kicsivel arrébb húzódtam a borgőzből.

2016.02.15. 22:15 Helen Lyone

Próbáltam rendezni a vonásaimat, miután elvétettem a lépést, de hiába. Rég nem szórakoztam már ilyen jól! és örömmel töltött el az is, hogy nem rója fel nekem, amiért ez a szeleburdi, felnőni nem akaró kislány elvétett egy tánclépést- Felvettem vele újra a táncos közelséget, majd őszintén, ragyogón rámosolyogtam. - Koránt sem. Csupán elkalandoztak a gondolataim. Robert tanított táncolni. Ha valaki, hát ő ismeri a férfiak lépteit, ő felkészített a lehető legrosszabbra, ami a táncparketten történhet velem. Szégyenlősen, zavartan lesütöttem a szemeim, ahogy a hajtincsemet birizgálta. Még mindig nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról. Vajon ez a szerelem? Ilyen gyorsan? Vagy olyan lassan nyílik ki, mint egy virág? Honnan tudom, hogy igen, vagy nem? Figyelmem lekötötte, ahogy James újra szóra nyitotta a száját, ám ekkor nem más jelent meg mögötte, mint az én drága bátyám, Robert. Mi több, kezet emelt James Doyle-ra, nem is egyszer! Mi a hét pokol?! Hát elitta azt a maradék eszét is?! Szerettem volna közéjük lépni, hogy rendet tegyek, de James visszatolt. - Robert, az isten szerelmére! Mit művelsz? Olyan gyorsan történt mindent, hogy figyelemmel követni alig tudtam. A szóváltástól kissé visszavettem nagy hangomból. Jó, nem akkora bűn, ha fivér és nővér szövetkezik egymással, de tény, engem is nagyobb boldogsággal töltött volna el, ha valaki bemerészkedik az oroszlánbarlangba a veszély ellenére. - Ez igaz, Mr. James? Te pedig, Robert, flörtöltél Leanna Doyle-lal?   A tekintetem váltogattam a két férfi közt. Nem tudom, kinek adjak igazat. A bátyám a hússzoknyát is felvenné egy tirgis elleni küzdelemben, ha rólam lenne szó, de nem üthet meg csak úgy valakit a kénye-kedve szerint!  - Uraim, kérem. - vettem fel a lehető legszigorúbb hangomat - ne tegyék tönkre ezt a pazar estét. Itt szúrósan a bátyámra pillantottam. Legalább olyan dühös voltam, mint Robb, de szerencsére én apánk hidegvérét örököltem, így akkor is nyugodtnak látszottam, amikor valójában nem voltam az. Előkerítettem a legyezőmet, és míg válaszra vártam az uraktól, meglegyezgettem magam vele.

2016.02.15. 02:10 James Doyle

- Ezzel egyet kell értenem. Mosolyodtam el halványan szavaira és örültem, hogy hasonlóan vélekedünk az egyenes kérdéseket illetőleg. Én magam sem szerettem kerülgetni a dolgokat, egyenesen rákérdezek, ha érdekel valami és ugyan így egyenes válaszokat is vártam el. Helen Lyone talán mégsem az a nebáncsvirág, akit hét lakat alatt kellene őrizni, de minnél inkább megismerem őt, annál jobban kezdem érteni a bátyját miért is zárja el annyira. Szemkápráztatóan gyönyörű nő és nem mellékesen még esze is van, nem rejti véka alá a saját véleményét. Egy igazi férfi mellett ez a nő valósággal sziporkázna. Egy percre eljátszottam a gondolattal, hogy Én vagyok az a férfi. Szorosabban öleltem magamhoz a tánc közben, kezem kissé lejjebb csúsztatva derekáról csípőjére egy apró simogató mozdulattal és megbűvölten figyeltem a jelenséget, melyet a karjaiban táncoltattam. Tincseit elnézve elfogott a késztetés, hogy kibontsam szoros kontyba kötött haját és csak figyeljem, ahogy leomlik vállaira és még tovább mutatva az utat domboró keblei felé. Tekintetem azonban nem kalandozott el, bár ennek csak kis híja volt, hangjára kaptam fel a fejem. Ha meglepi, hogy vannak még tisztességes emberek, akkor az azt jelenti, hogy nagyon is tisztában van azzal, milyen világban is élünk és ez nagy szó egy olyan nőtől, aki állítólag eddig alig hagyhatta el a Lyone rezidenciát. Valami azt súgta, hogy Helen többet látott már a városból, mint én azt elsőre képzeltem. Bár sejtettem, hogy válaszommal nem csak a levegő, de hangulat is lehül, nem állt szándékomban eltitkolni jövetelem valódi célját hivatalos hangsúlya mégis sértette a fülemet, de nem tettem szóvá. Bizonyára így védekezik, én pedig nem kívántam elárulni, hogy észrevettem ezt. Épp mikor szólásra nyitottam ajkaim, hogy biztosítsam róla mindent megteszek az ügy érdekében, Helen elvétett egy lépést és egyensúlyát vesztve dőlt a mellkasomnak. Egy pillanatra megtorpantam mind két kezemmel átölelve őt. - Ugyan. Lehetséges, hogy túl vad iramot diktáltam. Nevetését hallva nem bírtam ki mosoly nélkül. Nem szokásom, de e mellett a nő mellett ma este már többet mosolygok, mint eddig egy év alatt. - Örömmel tölt el, hogy végre nevetni látom. Lágyan megérintettem egy rakoncátlan tincset homloka mellett, másik kezemmel derekát karolva álltam egy helyben. Valahogy nem nagyon akartam elengedni a nőt, csak ujjaimat figyeltem, ahogy elsimítom a tincset, ami aztán újra visszahullik mintegy kekeckedően. Teljesen elterelte a figyelmem, így amikor egy kéz szorította meg a vállam alig volt időm reagálni a hirtelen rántásra és a felém lendülő ökölre. Éreztem, ahogy a levegő felkavarodik amint Robert ökle miliméterekkel az arcom mellett suhan el. Arcvonásaim egyből megkeményedtek és leráztam magamról kezét és következő ütését már nyitott tenyérrel kaptam el, de még mindig nem ütöttem vissza. - Aljas dolog a húgodat használni, ahelyett, hogy szemtől szemben kérted volna le az enyémet. Sziszegte a férfi, mire összeráncoltam homlokom és megszorítottam kezét, amit elkaptam. - Mit műveltél a húgommal Robert? Sajnos volt már alkalmam találkozni vele nem is egyszer, de a legutóbbi alkalommal amikor szembekerültünk ő eléggé ittas állapotban volt és belémkötött az utcán. A konfrontációt harc nélkül igyekeztem elsimítani, mire rámsütötte, hogy gyáva vagyok és természetesen nekem jött.. - A kérdés az, hogy te mit művelsz az enyémmel? Hördült fel és sikerült kiszabadítani a kezét, így leengedtem karjaim magam mellé és ösztönösen is védelmezőn léptem Helen elé, de tekintetemmel elnéztem Robert válla felett a terembe és Leanna-t kerestem. Isten ments, hogy most idejöjjön, de látni akartam, hogy minden rendben van-e vele. Robert egy veszélyes férfi és nem bízom abban, hogy kivételt tenne sérelmének megtorlásában, csak mert azt egy nő mérte rá. Márpedig a férfi szemmel láthatólag fortyogott, amiért azt hiszi Leanna kijátszotta őt az én javamra cselekedve.

2016.02.15. 01:35 Robert Lyone

- Arra mérget vehet kedves. Dörmögtem az orrom alatt válaszul arra a mondatára, hogy lesz e még következő találkozó. Ez a ravasz nő valóban azért jött ide hozzám, hogy elcsavarja a fejem és az a gyáva bátyja Hana-hoz férjen, mert annyi gerinc sem volt abban a férgben, hogy akkor kérje le, amikor mellette vagyok. Pontosan az ilyen beszari alakoktól akarom megvédeni a húgom, mert hozzá egyáltalán nem ilyen férfi való! Némán végighallgattam Leanna monológját, bár az ujjaim erősen megszorultak a pohár körül és egész testemben megfeszültem, hogy visszafogjam magam. Egy éles félmosollyal löktem el magam az asztaltól és léptem mocskosul illetlenül közel hozzá, hogy egymás légvégelét szívjuk be. - Csekély ár? Kérdezek vissza élesen és szabad kezemmel megragadom a nő kecses derekát, hogy testemhez préseljem. Még egy férfinál is jobban felbaszta az agyam a szavaival, ami azért nagy szó, mert nőre soha a büdös életben nem voltam még ilyen dühös. Éles nyelve van a kis viperának és olyan dolgokról beszél, amihez semmi köze, de ami a legjobban bosszantott, hogy tárgyként kezelte a húgom, amikor ő maga is nő és ugyanazon a sorson osztoznak mindketten. - Akkor bizonyára Önt is örömmel fogja eladni nekem az apja. Penge éles mosollyal figyeltem az arcát. Akármilyen is a hírem, ha házasságra adnám a fejem minden nemes ott tolongana a küszöbön, hogy az ő lányát vegyem el csakis a nevem és a családom vagyona miatt. Ez alól Doyle-k sem lennének kivételek, és úgy látszik már hozzá is kezdtek csak éppen nem nálam, hanem a húgomnál próbálkoznak be. - Más már nem biztos, hogy annyira el akarná venni magát ezek után. Azzal ajkaira tapadtam, akár akarta akár nem, erősen szorítottam magamhoz addig mélyítve a csókot, amíg csak lehetett. Amikor elengedtem egy pengeéles félmosollyal hajtottam fel a poharam tartalmát a játékunkra való tekintettel, majd hangosan lecsaptam a poharat és elindultam megkeresni a húgomat. Akármilyen hatalma is van annak a szemét James-nek ezt a pletykát Leanna-ról és rólam már nem tudja megállítani hála a népes közönségünknek, akik végigkísérték a jelentetet tekintetükkel. Akármennyire is fűt a düh, a kis boszorkány ajkai megperzseltek és ez jelenleg mégjobban bosszant, hogy ennyire kibaszott finom volt. Átvágok a termen, az emberek félreugranak az utamból, jobban is teszik, de sehol sem találom Hanat. Hova a fenébe tűnhettek el? Csak nem lenne mersze annak a gyávának megszöktetni.. Fordulnék, hogy máshol is megnézzem őket, de pont ráesik tekintetem az erkélyre és az ott összekapaszkodó párocskára. - Mi a szar? Hördülök fel. Mondhatom kurva jó ötlet volt oda kivinni Hanat és táncoltatni őt, rohadt romantikus, James te fattyú! Kizárt, hogy ez a ficsúr jobban értsen a hölgyek nyelvén szóval nem vagyok hajlandó elismerni ezt a húzását. Egy pillanat alatt érek oda hozzájuk és habozás nélkül teszem kezem a férfi vállára és hátra rántva lendítem arca felé másik öklömet.

2016.02.10. 18:25 Leanna Doyle

Válaszára csak jelentőségteljesen elmosolyodtam. Ha túl sokat iszik, a későbbi kérdései, válaszai zavarosak lesznek, ezt pedig nem akarhattam. Nem szerettem volna, hogy egy barátságos, ártatlan kis játék rossz fényt vessen rá. Legalább is rosszabbat annál, mint ahogy a híre most áll. - Az egy másik találkozó alkalmával lesz. Már ha lesz következő… Billentettem oldalra a fejem kacéran, mintha nem egyértelműsítettem volna, hogy „szeretnéd, hogy legyen következő?” vagy „ha rajtam múlik, nem lesz” üzenetet hordozott magában a kijelentésem. Érdeklődve figyeltem, ahogy új pohárért nyúl. Gyűltek a ráncok az arcán. Elkezdtem rosszat sejteni. Ha egy férfi gondolkozik, az sosem jó. Nos, már nem léphettem vissza a játékból, főleg, hogy én hoztam fel időtöltésnek. Beszélgetésünk óta talán most először látszott meg rajtam zavartságom, melyet végleg bosszúság komor fellegei árnyékoltak be, ahogy elhangzott a kérdése. Komoran farkasszemeztem vele pár hosszú pillanatig, mielőtt ittam volna a maradék fehérboromból. Elmosolyodtam. - Ravaszabb, mint gondoltam. Ha valóban felróható egy leánynak, amiért bátyján próbál segíteni, úgy beismerem, bűnös vagyok. Itt hallgattam egy keveset. - De csak félig. Az igazság másik fele az, hogy a híre vonzott önhöz, Robert… És maga pontosan olyan fiatalembernek tűnik, amilyet kerestem. Azt már látom, hogy esze az van. Gondolkozzon kicsit, Mr. Robert Lyone. A húga igazi szépség, az egész bálterem lesi, mikor kérhetné le. Azonban nem maradhat sokáig titok, hogy igencsak benne van már a korban. Hamarosan kifut a fiatalságából, most van itt az ideje annak, hogy férjet találjon magának, mielőtt valaki más teszi meg helyette. Gondoltam itt az ikrek apjára. Ezen a ponton még én magam sem sejtettem, hogy születésemkor nem csak Aphrodité, de egy jósnő is megáldott a csókjával. - Nem jobb hát így mindenkinek? Helen beházasodik a Doyle-házba, James pedig hűséggel fog tartozni a Lyone-háznak. Pénzügy és sajtó sosem kerülheti el egymást túl messzire. Ha mindez feltörekvő édesapja fülébe jut, aki oly buzgón vásárolja fel Bromley és London vállalatait, bizonyára kapva kap majd az alkalmon. Ehhez igen csekély ár a leánya boldogsága. De nem kell aggódnia, Robert… Helen jó kezekben lesz James-nél. Lehet, hogy kicsit sokat beszéltem. Nem, nem fognám az alkoholra, inkább a természetemre. Csak azt reméltem, hogy nem rontottam el a bátyám egyetlen esélyét. - Mindenesetre, ön még nem ivott. Flörtölt már érdekből, Robert?

2016.02.10. 17:58 Helen Lyone

Meglepett, mennyire magabiztosan, elegánsan vezet. Nem tartottam magam olyan fajta lánynak, aki könnyen szerelembe esik, de tény, kvalitásait tekintve ebben a férfiben látszólag minden megvolt, amire egy asszony vágyhat. persze, hiányozna a bátyám őrjítő humora. Hogy ez megvan-e benne, nem tudom, hogyan deríthetném ki. Valószínűleg nincs, nincs még egy olyan ember a földön, mint Robert Lyone. Igyekeztem azt a szokásos tüzet hozni a táncban, amit a bátyám vezetése mellett szoktam. Valósággal lenyűgözött, hogy állta a sarat. - Kissé indirekt, bizonyára lennének, akik tolakodásnak vennék az egyenes kérdéseket, szerintem azonban elpocsékolandó időt és energiát szabadít fel. A tánc hevében egy-két rövidebb tincsem meglazult a konty szorításában, és utat találtak homlokomhoz. Engem nem zavart, hisz ismertem eléggé a frizurámat ahhoz, hogy tudjam, akármilyen erős a konty, ha nem elég hosszú hozzá a haj. Szép keretet adott kékeszöld szemeimnek, ahogy jobbra-balra ringtunk, a tincsek úgy követték a mozdulatot. Észrevettem egy, a családi címerét ábrázoló melltűt az öltönyzsebébe tűzve, azt kezdtem el tanulmányozgatni. Azonban ahogy megszólított, elszakítottam ról a a tekintetem, és inkább az arcára pillantottam. - Meglep, hogy élnek még olyan emberek ebben a világban, akiket nem az érdekeik hajtanak előre. Ezt tisztelem. És az őszinteségét is. Talán emiatt tisztelem annyira Robb-ot is. Őszinte, akkor is, ha megbánt vele valakit, és mindig egyenes. Hála ennek, gondolatban felírtam neki egy piros pontot. Azonban furdalt a kíváncsiság! - De ha nem emiatt jött, akkor mégis miért?  Nem is sejtettem, hogy ilyen hamar választ kapok. Figyelmesen ringtam hát. A szokásos jóérzés helyett, amit akkor szoktam érezni, ha tudom, Robb vigyáz rám, szomorúság töltött el, ahogy értesültem atyám tervéről. Persze, én sem szerettem volna, ha a sajtó hamis hírekkel van tele, de reméltem, atyám félreteszi ezeket a dolgokat, legalább az elsőbálozásom idejére, és kicsit előtérbe helyez engem. Nos, ez volt Walter Lyone, bankár, és az apám. Sejtettem, hogy látszik rajtam, elszomorodtam, de nem szerettem volna, ha félreérti. Hirtelen ordítóan egyértelmű, hivatalosan hangnemre váltottam. - Kérem, tegyenek meg mindent, hogy eloszlassák a kételyeket Bromley felől. Bizonyára tényleg nagyon rátelepedhettek a gondolatok az elmére, ugyanis elvétettem egy lépést, ettől a mellkasára borultam. Legnagyobb meglepetésére az első sokk leküzdése után elnevettem magam. - Szörnyen sajnálom… ! Én sem értem, mi van velem, vörösnek kéne lennem, mint egy pipacs, ehelyett harsányan kacagok az éjszakába, a hangom messzire viszi az esti levegő.

2016.02.10. 16:59 James Doyle

Kutakodó tekintetére bátorítóan rámosolyogtam, majd átkaroltam derekát finom határozottsággal és vezetni kezdtem a zene halk lágy ütemére. Nem volt ellenemre az a kíváncsi szempár, mely az arcomat fürkészte, sőt. A szemeiben nem csak a terem fényei csillogtak, de az inteligáncia, műveltség és talán egy csipetnyi makacsság is észrevehető volt benne, de utóbbira inkább a magatartásából következtetek, ahogyan felszegi az állát. Észre sem vettem, hogy az illendőnél közelebb lépett-e volna hozzám, csak arra lettem figyelmes, hogy minden egyes légvételnél keblei mellkasomnak nyomulnak. Mielőtt még gondolataim elkalandozhattak volna Helen kellemes hangja terelte el a figyelmem testünk táncáról, amit szándékosan próbáltam kordában tartani. - Nem gondolnám, hogy olyan rendhagyó lenne, hacsak kegyed nem tud más formát az ismerkedésre. Mosolyom őszinte volt és idejét se tudom már mikor mosolyogtam ennyit. Nem állt szándékomban kinevetni őt, de rendkívül aranyos volt a felvetése, ami számomra kézenfekvő volt. Ha tudni akarok valamit, hát megtudom, mindig is így éltem, nem kenyerem a hosszas köntörfalazás, de igaz, hogy eddig még egyetlen kérdést sem tettem fel Helen-nek. Talán mert annyira élvezem a társaságát, hogy meg is feledkeztem eredeti szándékomról. - Tudja Helen, számomra nem olyan sürgető a házasság, így én nem azért vagyok itt, mint a többi férfi, akik csak kegyed kezére és hozományára pályáznak. Bár szavaim talán nyers igazságok voltak, mozdulataim, ahogy a karjaimban ringattam a nőt sokkal lágyabbak, finomabbak voltak, de még én is éreztem a merev feszültséget tagjaimban, hogy visszafogom magam. Hogy ne tettem volna, amikor teljesen felizgatott ez a nő, s legszívesebben úgy simulnék vele össze egy vad táncban, melyet kizárólag a négy fal között lenne ildomos megtenni?! - Sajnálatos módon értesültem kegyed helyzetéről, ám eredetileg édesapja kérésére vagyok jelen, hogy részleges hírzárlatot rendeljünk el a városban a családja magánéletének tiszteletbentartása végett. Semmiképp se szerettem volna közvetetten szóbahozni édesanyja betegségét, de tény, hogy rengeteg kisebb lap folglalkozott már a témával akár csak pletyka szinten is. A bál végén Walter-el találkozom, hogy megbeszéljük mit tehetnénk, hogy Catharine és a család mentesüljön ezektől a pletykáktól és csak annyi jelenhessen meg a sajtóban, amit ők maguk engedélyeznek. Én nem fogom se részvétemet nyílvánítani, sem megkérdezni, hogy viseli, mert teljességgel szükségtelen. Édesanyja még él, utóbbi pedig látszik Helen arcán, amint ez a téma szóba jön, másrészt nem is tudom, hogy lehet egy ilyet viselni. Én legalábbis nem tudok belegondolni egy fordított helyzetben, és nem is szeretnék.

2016.02.10. 16:24 Robert Lyone

- A férfiaknál így szokás. Vontam vállat könnyedén vigyorogva, hisz mi értelme lenne úrihölgyek módjára korgyolgatni a piát? Teljesen elrontja az ízét vele az ember egyrészt, másrészt hol van abban a mulattság, a kihívás? Apropó kihívás, amint a nő is ajkához emelte a poharat, ajkaim még nagyobb mosolyra húzódtak, ugyan akkor kérdőn is figyeltem őt, amolyan; ez nem lehet komoly, tekintettel. Még mindig benne van a pakliban, hogy csak imponálni akar, de valljuk be, sikerült neki. Rohadtul érdekel az a bizonyos történet. - Alig várom. Ha mese, ha nem, én bizony meghallgatok egy olyan történetet, melyben egy hölgy fehérneműben szaladgál. Már a kör eleje óta tudtam, mit fogok kérdezni, azóta, hogy bevillant kihez is, mihez is kapcsolhatom a kisasszonyka vezetéknevét, de őszintén nem nagyon akartam megszakítani a játékot már egyből, főleg most, hogy ilyen érdekes fordulatot vettek a dolgok. Kényelmesen dőltem az asztalnak lábaim keresztbe téve és úgy nyúltam egy újabb pohárért, de szemeim nem vettem le a nőről. Voltam már egy-két bálon, de amint a hírem nagyobb lett, nem szívesen látott vendég lettem a frissen bemutatott, férjet hajkurászó hölgyek körében a szülők álltal persze, hisz a nők imádták a társaságom. Mégsem emlékszem, hogy akár csak az egyiken is találkoztam volna Leanna-val, és itt kezdett el gyanús lenni a dolog. Az egyetlen, akinek ebben a városban elég hatalma van ahhoz, hogy az indokoltnál is jobban bemocskolja a nevem, valamint teljesen kordában tartsa az információ áramlást szinte megszabva ki miről értesülhet és miről nem, az a szemét James volt. Számtalan arccal és névvel találkozom nap, mint nap, de ezt a fickót egy életre megjegyeztem magamnak, de persze akkor még nem tudtam mást a keresztnevén és a beszariságán kívül róla. - Még sosem flörtöltem érdekből. Íme az én állításom, ami bár az én esetemben hazugság volt, akár fel is hajthattam volna most rögtön poharam tartalmát, de most Leannan volt a sor. Lehetséges, hogy puszta véletlen az érdeklődése irányomban, véletlenül sem az a szándéka, hogy elterelje a figyelem, amíg a bátyja kikezd az én gyönyörűséges kis húgommal. Csábításra termett félmosolyom továbbra is arcomon ült, de tekintetem megkeményedett. Habár valószínűleg itt fogom hagyni, hogy megkeressem Hana-t és bezárjam a szobájába, Leanna nem fogja megúszni ennyivel.

2016.02.09. 13:35 Leanna Doyle

Mindent elárult Robert Lyone-ról az, hogy hallgatással felelt az ellene felhozott gyanúmra. Nem hibáztatom érte, tényleg nem vagyok mindennapi jelenség az ilyen bálokon. Meg is lep, hogy soha senki egy rossz szót nem szólt még rólam. Ez minden bizonnyal Jamie keze munkáját dicséri. Ittam egy kortyot, mielőtt feleltem volna. - Milyen nagylelkű. Lássuk csak, mit is kérdezzek… Pont úgy lötyögtettem a bort a poharamban, mintha tudtam volna, hogy a borászok miért teszik ezt kóstoló előtt. Ez mind nem számított, csak az, hogy aki rám néz, elhiggye, tudom, mit csinálok. Rövid gondolkodás után kacér mosoly kúszott az ajkaimra, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy megbizonyosodjak róla, csak mi ketten halljuk a beszélgetést. - Még sosem távoztam egyetlen szeretőtől sem az ablakon keresztül, fehérneműben. Biztos voltam benne, hogy inni fog. Pont az a fajta férfi, aki összetört szívű szeretőket hagy maga után. Diadalittasan elmosolyodtam hát, ahogy az egész pohárral lehúzta. - Arról nem szól a szabály, hogy egy egész poharat ki kell üríteni… Jegyeztem meg halkan dorgálva. Hogy ő se maradjon hoppon, és hogy lássa, tényleg őszinte vagyok vele, legnagyobb meglepetésére magam is ittam egy kortyot. - Hosszú sztori. Egyszer talán elmesélem… Tettem hozzá kacéran. - Jól van, maga jön. Ne feledje: „Még sosem…” ? Elnézegettem gondolkodó arcát, míg várakozva lestem a játék következő körét. Nem láttam a bátyámat, mióta lelépett Helen-nel. Ez jó jel, ugye? Remélem, kihasználja az alkalmat, és nem kell elbeszélgetnem vele otthon. Elvégre már ő is 24 éves! Mindjárt leél egy emberöltőt! Kifut a fiatalságából, a sármjából, a hölgyeknek nem fog kelleni, most vagy soha!

2016.02.09. 13:22 Helen Lyone

Zavart a csend. Azon törtem a fejem, mivel is lendíthetném fel újra a mélyre ülepedett társalgást, úgy, hogy az ne tűnjön erőltetettnek. Az ilyesmiben sosem voltam jó, én magam inkább csendben maradtam, ha épp nem volt mondanivalóm. Az biztos, hogy ennek a férfinak az aurájában van valami nyugtató hatású, de az biztos, hogy nem csenddel kéne viszonoznom, hogy lecsillapította zaklatott lelkemet. - Nos, a férfitársaság többi tagjáról nem nyilatkozhatok, de én nem vagyok olyan bátor, hogy akárkit leszólítsak. Az ellenkezőjére neveltek, fordítva még nem próbáltam. Hirtelen nagyot ugrottam előre az időben, és arra gondoltam, ha ő lenne az uram, bizonyára megkérhetném a húgát, hogy segítsen ez ügyben. Talán egy kis bátorságot önthetne belém, vagy titkos módszereket leshetnék el tőle. De hol van még mindez! Ráadásul ez az úr egyetlen férfi a ma összegyűlt, legalább 100 fős társaságból. Ebből körülbelül 70 férfi lehet, a maradék hölgy, plusz én és Robb. Szóval még 69 férfival táncolnom kéne? A gondolatba is beleszédültem. Tetten értem magam, illetve a csendet, amit gondolataim hagytak maguk után. Csak arra figyeltem fel, hogy a fiatalember elengedi a karomat. Láttam, mire készül, így készséggel felé fordultam. - Ragyogó ötlet. Úgyis épp kezdett áthatni az itteni hűvös, nem baj, ha kissé átmelegszünk. Most figyeltem csak meg, mennyire eltérően hajol meg a többi férfitól. Nem gondolnám, hogy az volna az oka, hogy nem tisztel eléggé, mégis, furdalt a kíváncsiság. Őszintén mondom, hogy nem zavart, főleg hogy magunk közt vagyunk, így még a társaság rossznyelvűbb része sem szólhatja meg érte. Ha az illendőség engedi, és Isten is úgy akarja, hogy újra találkozzunk, megkérdem tőle. Tenyerébe csúsztattam a csipke kesztyűt, önként léptem közelebb hozzá. Kísérletet tettem, és hosszabb szemkontaktust igyekeztem felvenni, hátha le tudok szűrni valamit abból, ami a fejében jár. - Kissé rendhagyó formája az ismerkedésnek, de ha érdekli valami velem kapcsolatban, szívesen válaszolok. Jobb, mint kerülgetni a forró kását, nem gondolja? Izgatott voltam. Ez a férfi nem a bátyám, nem az apám, és nem a tánctanárom. Más férfival még nem táncoltam. Szeretnék neki egy apró szilánkot megmutatni abból, ami vagyok, de illő ez? Úgy döntöttem, kockáztatok. Végül is, mi lesz, ha nem vagyok az ízlésének megfelelő? Esetleg rólam is születik egy cikk abba a híres hetilapba, és kész. Három nap alatt elfelejtik. Az illőnél egy leheletnyivel közelebb álltam meg tőle, arra várva, hogy vezessen. A bentről szűrődő fények kellemes világítást adtak az arcának, amit bevallom, most először figyeltem meg tüzetesebben. Hány éves lehet? Idősebbnek tűnik nálam. Rámosolyogtam, közben a diktált ütemre lépegettem, mindezt úgy, hogy a tekintetét nem eresztettem.

2016.02.09. 10:15 Robert Lyone

Hanyagul az asztal szélének támasztottam csípőmet, amíg az italom felhajtottam és a nő fecsegését hallgattam. Bár kétségkívül megleptek szavai, de igaza volt, nem bízom benne, hogy őszintén viselkedne. Szerencsére viszont az ilyen dolgok engem hidegen hagytak, amíg károm nem származik a dologból, most azonban legfeljebb csak a szokásos történhet. A hölgy férfi rokonai addig kergetnek és átkoznak, amíg ki nem fogynak a szuszból. Ennyi belefér, így újra a vöröskére tekintettem, amíg letettem az italom magam mögé. - Nos hát, hölgyeké az elsőbbség. Mentem bele a játékba, de azért egy félmosollyal figyeltem, milyen italt választott magának. Én inkább maradok a whiskymnél, úgy sem hiszem, hogy sokáig tartana az ivászat. Egyszerűen nem tudtam megmondani mikor mond igazat és mikor hazudik ez a fruska és ez teljesen új volt számomra. Szó se róla felkeltette az érdeklődésem, hogy vajon meddig fog elmenni a játékban, így hagytam még egy ideig, hogy ő irányítson. Természetesen a végén úgysem hagyom majd visszalépni, nem vagyok egy olyan férfi, akit fel lehet ültetni. Ha már szédít a kicsike, akkor bizony az enyém is lesz. Tetszett a gondolat, hogy ma éjszaka én csomagolhatom ki ebből a ruhából. - Azt hiszem egy ilyen játék megköveteli, hogy a keresztnevünkön szólítsuk egymást, Leanna. Még nevének kiejtése is finom ízt hagy maga után, mintha csak ismét bársonyos bőrét érezhettem volna ajkaimmal.. Hm.. sosem voltam az a türelmes fajta, de a nő első állítását hallva úgy gondolom ő sem az a köntörfalazós típus. Ha másban nem, ebben már biztos vagyok, ami a hölgyeményt illeti. - Még sosem távoztam egyetlen szeretőtől sem az ablakon keresztül, fehérneműben. Csak egy halvány félmosoly volt a válaszom és poharam emeltem a nő felé, majd egy húzásra ki is ittam annak tartalmát. Hölgyekkel eddig még nem volt szerencsém ivós játékhoz, így a kérdésekre, állításokra se voltam felkészülve, viszont azt kell mondanom Leanna igen csak kedvemre valóan trafál bele a dolgokba. Épp ezért is gyanakszom rá, hogy megjátsza magát, hisz kizárt, hogy ilyen hölgynek nevelték volna, vagy hogy a szigorú szabályok, illem-és etikett kódexek mellett képes lett volna önmaga maradni. Egy férfinak még csak-csak egyszerűbb, de ha egy nő ilyen tüzesnek, szabad szelleműnek és szenvedélyesnek születik, azt hamar betörik a kor elvárásai és a neveltetés. "De, ha mégis akadt volna egy nő, akit nem deformáltak el, akkor.. az biztosan olyan lenne, mint amit Leanna mutat." És ez a kép, ez a gondolat mindennél jobban kedvemre való volt. Izzó tekintettel figyeltem a nő kezét, buja ajkait, s a poharat, ami vagy csinos kis szája felé emelődik, vagy továbbra is békésen nyugszik kis kacsójába. Akárhogyis, alig bírtam kivárni, hogy feltehessem saját állításomat.

2016.02.09. 08:10 James Doyle

Hagytam, hogy Helen visszataláljon megszokott lelkibékéjéhez, s mint úgy, egyszersmind számítottam is pár elejtett mondatra, amin elindulhatok. Bár ez megtörtént, szavak nélkül, magamtól is rájöttem, hogy nem igen leli a helyét a fényűző teremben, de azt még nem tudtam volna megmondani, hogy egyszer bele fog-e rázódni az ilyen estélyekbe, avagy sem. Hiszen könnyen lehetséges, hogy csupán csak azért érez így, mert ez az első nagyobb összejövetel, amin részt vesz. Az, hogy eddig oly keveset írtak róla a lapok nem hinném, hogy csak azt jelenti, patyolat életet élt volna teljesen elzárva. Egy ilyen báttyal legalábbis nehezen képzelem el, hogy egy kis ártatlan nebáncsvirággal állok szemben, de utolsó mondatát kétségkívül megmosolyogtam. "Rendkívül aranyos, hogy komolyan gondolja. Ezek szerint ennyire nem lenne tisztában saját szépségével és családjának hatalmával?" - Kötve hiszem, hogy így történt volna. A teremben minden szabad ifjú csak is azt leste mikor próbálkozhat be Lady Helen-nél. Jobban belegondolva talán ostobaság volt tőlem, hogy elsőként éltem az alkalommal, amit Leanna teremtett. Kíváncsi lettem volna rá, hogy oldja meg a helyzetet Helen egymaga, így talán még többet tudhatnék róla, mint most. Ennek ellenére valahogy nyugodtabb voltam, hogy így alakultak a dolgok és magam mellett tudhatom ezt a nőt. Bókon törtem a fejem, de hamar feladtam, amikor csak közhelyes ostobaságok tolultak a nyelvemre és inkább elengedtem a karját, hogy elé léphessek. - Korábbi szavai ellenére úgy vélem egy tánc csak nem lehet ellenére, ha itt ejtjük meg azt. Felé nyújtottam a tenyerem, másik karom hátam mögött behajlítva, de ismét nem hajoltam annyira előre, mint illendő lett volna. Nem kenyerem a mások előtt való hajlongás, főhajtás és ezen még a belémnevelt etikett sem fog tudni változtatni, ahogy azon sem, hogy nem vagyok valami táncoslábú alkat. Viszont, ahogy elnéztem Helen-t a bátyja karjaiban kivirulva, szinte biztos vagyok benne, hogy imád táncolni. Az élőzene halk foszlányai kellemesen táncoltak körbe minket a lágy szellő álltal, míg egyik oldalunkon az éjszaka adta sötétség vetekedett a teremből kiözönlő ezernyi ragyogó fénygömböcskével. Kedvemre való volt az idő és Helen társasága is, annak ellenére, hogy egyelőre csak egy csinos pofinak látszott, valahogy a tekintete többet sugalt, és én erre a többre voltam kíváncsi. - Maga egy igen lenyűgöző teremtés Helen, és én égek a vágytól, hogy mégtöbbet megtudjak Önről. Ha elfogadja felkérésemet, úgy könnyedén húzom karjaimba, amennyiben nem, úgy én magam nyúlok keze után és húzom mellkasomra. Így vagy úgy, de megkapom, amit akarok és most ezt a nőt szeretném látni, hogyan is viselkedik az én karjaimban egy tánc közben.

2016.02.07. 23:10 Leanna Doyle

Úgy érzem, ez az ember nem mer hozzám úgy viszonyulni, ahogy én hozzá. Egész este csipkelődtünk, kóstolgattuk egymást. Ezek után tartja vissza magát valami női fülnek nem való szótól? Mintha lemállana a festék tőle az arcomról, vagy leesne a nyakék a nyakamból. Mintha ő maga is elhinné, hogy a hölgyek nem járnak toalettre, vagy nem élveznek az ágyban. Pont egy-két mocskos szótól félt? Bosszúságomat egy korty fehérborba fojtottam. Incselkedni szeretek, de a veszekedés nem kifejezetten erősségem. Azt hittem, kifúlt a téma, és tovább lendülhetünk, mikor újra megszólított. - Rendben van, megértettem. Tegyük félre ezt a kis közjátékot, és keressünk valami más témát. Tudom is! A barátnőimmel gyakran játszunk ilyet, különösen unalmas esélyeken. Állítok valamit, és ha megtörtént már önnel is, iszik egy kortyot. Aztán ön állít valamit, és így tovább. Nos? Benne van? Ha ezzel az ivós játékkal nem tudom megfogni ezt a csirkefogót, akkor beismerem, hogy félrenyúltam. Válaszra várva, érdeklődéssel ringattam a fehér bort a pohárban. - Hogyhogy miért? Nevettem. - Nyilvánvalóan azért, amiért maga is. Halálosan unja az ilyen bálokat, akárcsak én. Valami izgalmasra vágyik, valami rendkívülire, akárcsak én. Kezdek kételkedni benne, hogy hitelt ad az őszinteségemnek, Mr. Lyone… Megcsóváltam a fejem, mielőtt ittam volna még egy kortyot. Sajnos (vagy szerencsére) bírom az alkoholt. Ennyi nem árt meg, ahhoz sokkal többet kell innom. Meg az is igaz, hogy válogatós vagyok. Inkább az édesebb italokat kedvelem.  A férfira pillantottam. - Tetszik a tekintete, Mr. Lyone…

[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]